Barion Pixel Téli kirándulás Dobogókőn - ami a meséből kimaradt
Megyünk a hó után

Téli kirándulás Dobogókőn - ami a meséből kimaradt

Az elmúlt évek időjárása nem mindig örvendeztetett meg minket a vágyott hőfokkal vagy csapadékkal, de ennek okaiba inkább ne is menjünk bele, megér egy külön bejegyzést.

A lényeg, hogy - ha már a fehér karácsony elmaradt – legalább a tél legklasszikusabb gyerekprogramjáról ne mondjunk le, ezért meggyőztem Apát, hogy menjünk mi is a hó után. Apa lelkesedése nem volt oly kitörő, mint a gyerekeké, ám hosszas győzködés és megannyi hízelgő szó után beadta a derekát.  (Meglátod, milyen klassz lesz! A gyerekek imádni fogják! Nem is lesznek sokan, simám eloszlik az a sok ember, észre sem vesszük őket, ugye..)

A Dobogókő felé kanyargózó járművek száma már sokat sejtetett ugyan, de nekem sem a  dugó, sem pedig a tömeg nem szokta kedvem szegni. Mindig az a jelenet jut erről eszembe, amikor a Szex és New York 2. (mozifilmben) Carrie magyarázza Bignek, hogy annyira szeretne végre társaságba menni, hogy nem érdeklik a hideg húsgolyók után tolongó tömegek, sőt! Még vágyik is rájuk, csakhogy emberek közé mehessen. Pedig ők még hírből sem ismerték a covidot.

A parkolóhoz érve éles szemekre és nagy türelemre volt szükség a megfelelő hely megtalálásához, ám az én filozófiám, hogy egy hely mindig van. Legfeljebb egy kicsit sokat kell keringeni érte :-D

Drága férjem ilyenkor már egy házsártos medve stílusában morog a bajsza alatt, én pedig egyre intenzívebben simogatom a feszülten doboló kezét, hátha ezzel átvihetem rá az én lelki békémet. Egyébként is hiszek benne, hogy a jó-és nyugodt energiák befolyásolják a napjainkat, de valahogy az ő esetében előbb pattan el nálam is a cérna, minthogy átvinné rá a szuper energiáimat. :-/

   

Szó, mi szó, parkolás után végre elindultunk a nagy kirándulásunkra, de a hó pont akkora volt, hogy a talaj kissé fehéres összhatást keltett, de igazából többet lehetett látni a hó alól kikandikáló sárga falevelekből.

Márpedig a szánkózás nem maradhatott el, úgyhogy az első kisebb lejtőnél, amit fél centi fehérség takart, nekiálltunk csúszkálni, de látva a büfében várakozók számát, kisebb kirándulás után Apa be is állt az ebédünkért. Ezen idő alatt én éppúgy szétfagytam, mint minden téli outdoor programon, és alig vártam, hogy visszaüljek a kocsiba melegedni.

Pedig őszintén mondom, hogy szeretem a telet, a havas tájak látványa teljesen lenyűgöz, de a hideg kicsinál. Mindezek ellenére szerintem megérte elmenni, mert a fák gyönyörűek voltak, a gyerekek élvezték a programot, és senkit nem beszélnék le Dobogókőről, csak javaslom előtte a lelki felkészülést a nehézkes parkolásra, a kisebb tömegre, a hosszú büfésorra, és a nem túl sok hóra.

Alternatív programhelyszíneket szívesen fogadok! :)


A már megjelent három mesekönyv és ovis foglalkoztató együtt, plusz egy ajándék színező INGYENES SZÁLLÍTÁSSAL.

shopping_cartKosárba Részletek
Van még...

Ez is érdekelhet!

Hozzászólások

Szólj hozzá te is!