Ehhez a képhez nem kell magyarázat.

Amikor nemrég egy csoportban megosztottam, valaki egy verssel válaszolt rá, ami nagyon megérintett, ezért kiteszem most ide. Készítettem hozzá egy gyors szabadfordítást is (előre jelzem, nem vagyok fordító, hát még műfordító, de a lényege szerintem átjön :)

Engem nagyon elgondolkodtatott, ezért is írtam le magyarul. Ez egyébként egyszerűen azért van, mert pontosan az a típus vagyok, aki folyamatosan dolgozik otthon, mint a gép, hogy mindig minden rendben legyen, és teszem mindezt annak ellenére, hogy a fenti sorok ott csengenek a fülemben, és próbálom tudatosan elengedni a háztartást, de valahogy mégsincs megállás.

Takaríts, ha muszáj,
De nem lenne jobb inkább,
Festeni képeket, vagy írni egy levelet,
Tortát sütni tán, vagy ültetni növényeket?
Érzed-e a különbséget aközött, hogy kell, vagy lehet?

Takaríts ha muszáj,
De túl sok időd nincsen, hogy folyókkal ússz, vagy hegyeket mássz,
Meghalld a zenét, és olvass egy könyvet,
ünnepelj a barátokkal, míg az élet éltet.

Takaríts, ha muszáj,
de az élet odakint vár, szemedben napsugárral, hajadban a széllel,
hózuhataggal és záporesővel,
minden ilyen nappal, mi vissza nem térhet.

Hát takaríts, ha muszáj, de jól vésd eszedbe,
eljő az időskor, s kedves nem lesz benne,
S amikor Te elmész (mert menned majd muszáj),
Nem marad más belőled, egy halom kosz csupán.

Szóval, ha Te az a típus vagy, aki rendelkezik mindezek magasról, nagy ívben történő ignorálásának képességével - örömmel fogadok tanácsokat a témában.

A hétvégére hangolódva pedig engedjük el együtt a takarítást holnapra, és üljünk le inkább a gyerekek mellé.

Szép hétvégét kívánok :)